A VI. Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztivál bemutatója óta hatalmas érdeklődéssel várt Csárdáskirálynő nagyoperett december 8-tól látható a Veszprémi Petőfi Színház színpadán! Cecília szerepében Sáfár Mónika Jászai Mari-díjas, Érdemes művész kápráztatja el a közönséget. A művésznő már nem először játszik a darabban és Cecília szerepét sem először viszi színpadra. Vele beszélgettünk az előadás kapcsán.

Nagyon boldog vagyok! Már csak azért is, mert a Csárdáskirálynő volt anno az első nagy operett szerepem, az egyik legkedvesebb operett előadásom. Sylvia volt életem első nagyoperett főszerepe, már a kilencvenes években énekeltem, utána pedig rengetegszer játszottam. Ugyan a dalai nehezek és kihívást jelentenek, de ezzel együtt is kifejezetten szerettem a bőrébe bújni. 2018-ban játszottam előszőr Cecília szerepét, most pedig nagy örömömre, ismét őt alakíthatom! Ez a szerep egy színésznőnek nagyon értékes és izgalmas feladat.
Vendégként bekerülni egy új társulatba mindig nagy öröm, de egyben kihívás is. A Veszprémi Petőfi Színház társulata azonban remek, nagyon édesek a kollégák, nagyon szeretek velük próbálni és játszani. Már a próbafolyamat első percétől kezdve megtaláltuk a közös hangot és a júniusi fesztiválbemutató is szenzációs élmény volt!
Egy ilyen operettnél mind a műfaj, mind pedig a zenék mindig kihívást jelentenek egy színész számára. Amikor elkezdünk egy szerepet tanulni, az maga egy feladat, melyben teljesíteni kell. Sok tényezőből áll egy színházi produkció színpadra állítása, hiszen más lehet a társulat, mások a színészi feladatok, más a rezonálás színésztársak, valamint a színészek és a nézők között, nem utolsó sorban pedig a zenekarral is szorosan együtt kell dolgoznunk.
Egy csöpp izgalom természetesen mindig van az emberben, így bennem is, ugyanakkor a várakozás is bennünk él ilyenkor. Mivel júniusban már átestünk a tűzkeresztségen, így érezzük, tudjuk, látjuk mire számíthatunk majd decembertől. A veszprémi közönség amúgy nagyszerű és nagyon szeretik az operettet. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő előadásokban is megfelelünk majd a feladatnak, a nézőknek és estéről estére értéket adhatunk, bepillantást engedhetünk az operett varázslatos világba, ezzel pedig új szíveket nyerhetünk meg ennek az ikonikus magyar műfajnak.
Amíg az ember fiatalabb, akkor még mondhatjuk úgy, hogy kevesebb a gondja. Például én fiatalon játszottam Sylviát, a primadonna szerepek pedig általában sikerre vannak ítélve. Könnyebb eljátszani a karaktert, mint egy idősebb, bölcsebb szerepet. Amikor előre haladunk a korban, akkor a szerepkörök változnak, valakinek a „gonosznak” is kell lenni. Számomra ezek a szerepek – mint például Cecília is – sokkal izgalmasabb, színészi szempontból pedig sokkal nagyobb kihívásnak érzem.
Nagyon sokan temették már a műfajt, de az operett mégis él, most is él! Általánosan elmondható, hogy az operettet inkább az idősebb korosztály kedveli. Viszont az a tapasztalatom – tanításom és színészi pályám során -, hogy egyre több fiatalt érint meg az operett műfaja és szeretnének benne kortól függetlenül teljesíteni! Nagyon sok helyen jártam már, mint színésznő Németországtól kezdve, Franciaországon át, egészen Japánig és mindenhol imádják az operettet. Ráadásul nekünk magyaroknak a vérünkben van, bennünk van egy különleges tűz és szinte a génjeinkben hordozzuk az operettet! Tapasztalataim szerint külföldön is elismerik, amikor a magyar színészektől hallhatnak operett dalokat.