A VI. Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztivál bemutatója után bérletes előadásaink sorát is színesíti december 8-tól a Csárdáskirálynő nagyoperett! A júniusi előbemutató óta az érdeklődés középpontjában lévő gyönyörű, méltán híres, látványos előadást Mészáros Árpád Zsolt vitte színpadra, akivel az előadás kapcsán beszélgettünk.
Nyilván, ha az embert egy ilyen nagyszabású feladatra kérik fel, meg tud illetődni. Nem tudtam mérlegelni, nem volt időm nemleges válaszra sem, szükség sem volt rá, mert én egyből a megoldáson gondolkodtam. Nagyon izgalmas és nagyon hirtelen pillanat volt az életemben a felkérés, hogy én rendezzem a Veszprémi Petőfi Színházban a Csárdáskirálynő nagyoperettet. Ezt az érzést nem nagyon lehet elmagyarázni, csak átélni, ott kell lenni és érezni.
Azt gondolom, hogy bármilyen rendezői feladat egy összetett feladat. Emberekkel kell együtt dolgozni, együttműködni. Alaposan fel kell készülni mindenre, mint rendező, hogy ne legyen kétség, kérdés a színészekben, az alkotógárdában. Óriási felelősség minden rendezés, de úgy érzem, ez a darab kiemelten, hiszen előttem megannyi híres elismert rendezőtárs emelte már színpadra a Csárdáskirálynő történetét. Én autodidakta módon tanultam meg ennek a műfajnak a rendezését.
Én úgy rendeztem ezt az operettet, ahogy én szeretném, hogy engem rendezzenek. Úgy éreztem hálásak voltak a színésztársak, hogy ez egy egészen más munka volt, megvolt a maga komolysága, de mégis jó hangulatban dolgoztunk. Megmaradtunk a régi, elengedhetetlen operett hagyományoknál, mindemellett igyekeztünk a fiatalok figyelmét is felhívni és megmutatni, hogy igenis lehet egy operett előadás modern, fiatalos, lendületes. Szerettem volna, ha tisztán, őszintén, a színészek érzelmeire hagyatkozva bontanánk ki és a műfaj humorját a kellő drámaisággal vinnénk színpadra. A kollégák pedig vevők voltak ezekre az elképzelésekre.
Nagyon jó a csapat, mind a fiatalok, mind a régi nagyágyúk. Ha egyet kiemelhetek, nekem hatalmas öröm volt Körösi Csabával együtt dolgozni, hiszen nagyon nagy a kvalitása, kultikus színész. A Veszprémi Petőfi Színház társulata egy nagyon szenvedélyes társaság, ők a 19-re még lapot húznak általában.
Az Operettszínházban játszom huszonötéve, volt alkalmam sok műfajt, szerepkört kipróbálni. Azt látom, hogy sok sztereotípia van az operett műfajnál, hogy például kell mindenféle sztenderd dolog, vagy sztenderd szereplő, ahhoz, hogy megszokott értelemben legyen operett az az adott előadás. Ezek alappillérek, melyeket a könyvekből lehet megtanulni az operett műfaj kapcsán. Az operett számomra mindig is egy szépen elmesélt mese története. Ha valami szépen, jól van elmesélve, akkor hozzá tudjuk mi is tenni a képzeletünket, akár nézőként is. Ha őszinte lehetek, sosem volt a kedvenc műfajom, de a Csárdáskirálynő rendezése óta beleszerettem az operettbe.
Látom a jelenben, hogy az operettel riogatnak is akár, mint egy régi, koros műfajjal. Én viszont azon dolgoztam és dolgozom, hogy jó, élvezhető, fogyasztható operettet hozzak létre. Az operett nem könnyű műfaj, számomra nehezebb akár a drámánál is, hiszen egyszerre kell színészkedni, táncolni, énekelni és mindezekben megtalálni a harmóniát, az egyensúlyt a színpadon. Érdemes csinálni ezt a szakmát, mert mindig vannak benne apró lépések, ezekből lehet merítkezni. Ez a veszprémi munka ilyen nekem, nagyon sokat kaptam, merítkeztem és utólag is nagyon köszönöm a lehetőséget.
Szerintem az, ami engem is: a vidám lelkületű színész csapat. Ez egy fiatalos társaság, de azért vannak „nagy öregek” is köztük, így igazán színes a megjelenése ennek az előadásnak. A júniusi fesztiválbemutató már adott nekünk visszajelzést, láttuk és hallottuk a közönség reakcióját és nagyon boldogok, elégedettek lehettünk már akkor is. Jöjjön el mindenki és nézze meg az előadást, egy igazán rendhagyó színdarabot hoztunk létre!
