Alaposan befűtöttek odafentről ezen a verőfényes vasárnapon – nem volt rekkenő a hőség, de volt annyira meleg, hogy ne vágyjon feltétlenüąl a szabadba az ember. Kivéve, persze, ha olyan remek mulatság van kilátásban, mint az operettfesztivál hagyományos, híres nyitóceremóniája.
Már az este fél 6-os kezdés előtt jóval elkezdtek gyülekezni a Szent Imre téren a céltudatosan érkezők, de a hintókat meglátva a sétálók zöme is megállt, kíváncsian figyelve, mi történik. A hangulat akkor kezdett igazán felizzani, amikor a PetőfIfiAkadémia napokban elballagott végzősei Balatonfüred Város Koncert Fúvószenekarának kíséretével elkezdték a látványos zászlóceremóniát. Oberfrank Pál igazgató, Kellerné Egresi Zsuzsanna kreatív vezető, Keller János, a fesztivál művészeti vezetője, egyszersmind a nyitóünnepség szerkesztője és rendezője, Sótonyi Mónika alpolgármester és Ovádi Péter országgyűlési képviselő köszöntője után a Veszprémi Petőfi Színház művészeinek, Hirschl Laurának, Lukács Dánielnek, Módri Györgyinek, Keresztes Gábornak, Cservenák Vilmosnak, Keller Mártonnak, Szederjesi Teodórának, Palásthy Beának és Horváth Dánielnek az előadásában felcsendültek az ismert, megunhatatlan operettszámok. A hatalmasra duzzadt nézősereg boldog, némelykor elmerengő arccal együtt énekelt az előadókkal – nagyon sokszor voltunk már tanúi ilyesminek, de mindig ugyanúgy meghatódunk rajta. Az eleve tüzes hangulatot csak tovább pezsdítette a Veszprém Cheerleaders ifjú táncosainak boszorkányosan ügyes előadása és persze Szakálas Renáta és Rieberger Norbert artistaművészek cirkuszprodukciója. Azután elindult a felvonulás végig a Kossuth utcán. A „végig” itt szó szerint értendő, hiszen, amikor a menet eleje leért a Brusznyai Árpád utcához, a vége még bőven a Szent Imre tér környékén volt. Hányan lehettünk vajon? Ezren egészen biztosan. De nem is a számok az igazán lényegesek – bár nyilván simogatja a lelkünket ez a siker –, hanem az a rajongás, lelkesedés, amely átjárt fiatalt-időset. A Kapuváry-ház és a Megyeháza erkélyéről éneklő Rubold Emíliát és Rubóczki Márkót, illetve Szeles Józsefet figyelő, szeretetteljes, rajongó tekintetek mindent kifejeztek... Igen, ilyen is van. Még mindig. A megérkező felvonulók teljesen megtöltötték a színház előtti díszteret, ahol Rátonyi Róbert molinójának felvonásával hivatalosan is elkezdődött a VIII. Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztivál. A megnyitóra felkért Nemlaha György újságírót, szerkesztőt, zenei szakírót, az operettvilág talán legavatottabb ismerőjét élvezettel hallgatta a közönség, mivel olyasmiket tudott meg tőle, amire talán nem is gondolt volna. Például, hogy minden idők legnagyobb táncoskomikusának a pályája elején eszébe sem jutott, hogy kipróbálja magát az operett műfajában. Már csak azért sem, mert se énekelni, se táncolni nem tudott. A Moulin Rouge-ban tanulta meg mindkettőt. Elég jól. De kiderült az is, hogy ez az igazi, az életét a közönség felvidításának szentelő sztár sem mindig a föld felett méterekkel járva lépett ki előadás után az utcára...
Este, fesztiválindító előadásként a Mágnás Miskát játszottuk. Amikor Nagy Károly atya, a színház lelki vezetője megáldotta a fesztivált azt mondta: ahogy az operett világában mindig minden megoldódik valamiképpen, úgy a „valódi” életben is meg fog. A színház nem csak esztétikai szempontból gyönyörű épületében, varázslatos atmoszférájában – a külvilágban zajló, aggasztó események ellenére – el is hittük ezt. Sőt: tudjuk, hogy így lesz. A csodás, gyógyító energiák ugyanis emberről-emberre sokszorozódnak, tértől és időtől függetlenül terjednek. Aztán egyszer csak körbeérnek.
A Veszprémi Petőfi Színház több mint színház! Minden helyzetben közösségben a közönséggel!
