Április 20-án 21 órakor mutatjuk be Topolcsányi Laura: IMAgináció című monodrámáját a VII. Lélektől-Lélekig Színház Gyógyító Erejének Fesztiválja alkalmából. A saját tapasztalataiból alkotott IMAgináció című művéről kérdeztük az írónőt.
Most már mondhatom, hogy évek óta az életem része a Veszprémi Petőfi Színház Lélektől-Lélekig Színház Gyógyító Erejének Fesztiválja. Rendkívül megtisztelő az a bizalom a Színház Vezetősége részéről, hogy megbíztak egy újabb érzékeny téma feldolgozásával.
A Jászai Mari-díjas rendezővel, Tasnádi Csabával szerző-rendező párosként harmadszor hozunk létre - kifejezetten erre a Fesztiválra - egy ősbemutatót. A korábbi években is fantasztikus színművészekkel dolgozhattunk együtt, idén a csodálatos Nagyváradi Erzsébet Jászai Mari-díjas színművész lett alkotó partnerünk.
Körülbelül egy éve ültünk le először mi hárman, mivel Csaba úgy érezte, „ennek a két nőnek találkoznia kell”. Igaza volt, lélekrokonság van közöttünk, így különösen megtisztelő volt Erzsébetre írni ezt a monodrámát.
Néhány hónappal ezelőtt sajnos váratlanul meghalt az édesanyám. Szerettem volna rögzíteni az akkori érzéseimet, azt reméltem, ha kiírom magamból terápiaként szolgálhat számomra, sőt akár mások számára is!
Sokat időztem ott, azon a néhány négyzetméteren, ahol utolsókat dobbant a szíve, és ahol - ez lett a darab alcíme is - utolsó táncukat járták anyám fejében a neuronok. Hetekig kutattam ennek az élettani, illetve lélektani hátterét, amely közben sokat tanultam a témában Polcz Alaine-től.
Mindenkinek, aki veszített már el fontos embert! Bár fontos kihangsúlyoznom, hogy ez a darab nem a gyászról szól, mivel nagyon is élő és érző az a nő, akit 70-80 percben a színpadon látunk. Viszont talán alkalmas arra az előadás, hogy miatta bátrabban és nyíltabban merjünk beszéljünk a gyászról.
