A színház világát nem ismerők vagy elutasítók közül sokan azt hiszik, hogy egy színész csakis maníros-modoros lehet. Ha eljöttek volna a Különleges Petőfi Szalon – Petőfis Arcok – Életutak élőben című sorozat mai epizódjára – mint ahogy szerencsére nagyon sok színházrajongó eljött –, láthatták volna, hogy ez mennyire nem igaz!
Vajda Károly színművész, aki először 52 esztendeje lépett a Veszprémi Petőfi Színház közönsége elé, csodálatosan, humorosan mesélt a megjelenteknek a budapesti Erzsébetvárosban töltött gyermekkorról, a fazékba kerüléstől megmentett, tizenegy éven át vödörben tartott törpeharcsáról, az otthoni függöny színházivá nemesüléséről, a sikertelen, soha többé meg nem ismételt színművészeti-felvételiről, a karbantartói brigádvezetőségről, az Egyetemi Színpadi, fantasztikus szellemzi közegről, a békéscsabai, veszprémi, győri, megint veszprémi, budapesti, majd harmadszorra is veszprémi – máig tartó – társulati évekről. Nemcsak a szerepekről beszélt, hanem a kiválóbbnál kiválóbb pályatársakról is. A beszélgetést vezető Kellerné Egresi Zsuzsanna kreatív vezető kérdésére, miszerint elégedett volt-e az életével-pályafutásával, igennel felelt. Vajda Károly életfilozófiáját tökéletesen összefoglalja egyik kedvenc verse, Dsida Jenő Közeleg az emberfia című költeménye, amelyet elmondott az est közönségének is.
A Veszprémi Petőfi Színház társulata tiszteli, becsüli, és ami ennél is fontosabb, szereti Vajda Károlyt. Mindez kifejeződött a színészkolléga Kőrösi Csaba által előadott Az öreg fiú dalában – és abban is, hogy Oberfrank Pál igazgató és Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes-kreatív vezető vörös bársonyba kötve átnyújtotta neki a Veszprémi Petőfi Színház Tiszteletbeli Örökös Tagságát igazoló oklevelet.
Ha valakinek, neki jár ez az elismerés, aki hosszú pályafutása alatt, a sikerek csúcsain is megmaradt őszinte Embernek!
