Azt mondják, a csoda gyorsan lejáró szavatosságú portéka, három napig tart. A Szörényi-Bródy szerzőpáros István, a király című rockoperája látványosan rácáfolt erre a kissé cinikus bölcsességre.
A mi feldolgozásunk is, amelynek az október 18-ai, szombati, immár kilencedik előadását sem lehet másként nevezni. Nem is az állandó teltház ténye és taps percben kimérhető, több mint megelégedésre méltó hossza itt a lényeg, hanem az az elképesztő energia, amelytől nektárrá sűrűsödik levegő. Aki beszívja, valóságos extázist élhet át. Ilyenkor mindig érthetővé és átélhetővé válik, amit Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, egyben az István, a király rendezője mondott: a színház érzéki kapcsolat az alkotók és a nézők között. Ez már az előadást követő Mellettem az utódom! című Rendkívüli Petőfi Szalonon hangzott el, amelyen a nemzeti kinccsé nemesült rockopera egykori szereplői közül Varga Miklós (István), Victor Máté (Asztrik), Császár Angela (Sarolt), Auksz Éva (Réka), Novák Péter (Torda Táltos) és Varga Lajos (Laborc), a mostani szereplők közül pedig Nemes Tibor (István), Horváth Dániel (Koppány), Keller Márton (Asztrik), Módri Györgyi (Sarolt), Hirschl Laura (Réka), Szederjesi Teodóra (Gizella) és György-Rózsa Sándor (Torda táltos) vett részt. Varga Lajos színművész különleges szerepben volt, hiszen ő régi-új szereplőként ült a színpadon a Kellerné Egresi Zsuzsanna vezette beszélgetésen, amelyen sok kedves, megható és humoros történet került elő a régi időkből. A művészek részéről külön méltatást, a közönségtől nagy tapsot kapott Király Béla koreográfus. Akik meghívást kaptak az egyedülálló alkalomra, de nem tudtak eljönni – Sebestyén Márta, Vikidál Gyula, Kálloy-Molnár Péter és Marosi Bernadett – szívhez szóló levélben vagy videóüzenetben köszöntötték a veszprémi alkotókat és közönséget. Sebestyén Márta külön köszönetet mondott azért, hogy ez a szép gesztus eszébe jutott a Veszprémi Petőfi Színház vezetőségének. Hogyne jutott volna, hiszen – ahogy arra Oberfrank Pál felhívta a figyelmet – az örökséget, amelyet kaptunk, ápolnunk kell, hogy továbbadhassuk azt az újabb és újabb generációknak. Ez az örökség pedig nem csupán az ország, az István, a király, hanem a hit abban, hogy amit csinálunk, annak értelme van. Hogy a létünknek értelme van. Így talán valóra válhat Pió atya híres jóslata: „Magyarország egy olyan kalitka, ahonnan egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni.” A Veszprémi Petőfi Színház társulata ezen munkálkodik minden egyes napon a színpadon és a színfalak mögött.
A program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
Az István, a király című rockopera szerzőinek jogait a Zikkurat Színpadi Ügynökség és a Melody Kft. képviseli és biztosítja.
