2022. március 25.
A Veszprémi Petőfi Színház április 1-én mutatja be Michael Kunze és Sylvester Levay nagyszabású musicaljét a MOZART!-ot a Nádasdy Kálmán-díjas Somogyi Szilárd rendezésében. Az előadás címszerepét – váltott szereposztásban - a Szentpétervárról származó fiatal színművész, Nikita Braga alakítja majd. Az interjú során a szereppel kapcsolatos kihívásokról, Mozart jelleméről és a művész darabbal kapcsolatos gondolatairól beszélgettünk.
Kérlek mesélj egy kicsit arról, hogyan kerültél Magyarországra, mi alapján döntöttél az itteni élet mellett?
Tetszett a lehetősége annak, hogy itt tanuljak. A tanulmányaim befejezése után, amikor elkezdtem játszani Magyarországon, megszerettem és elkezdtem otthon érezni magam. Sikerült valamennyire megtanulnom a magyar nyelvet, barátokra leltem és párt is találtam magamnak. A színházi szakszavakat is jobban ismerem magyarul, mint oroszul. Ezek alapján hoztam meg azt a döntést, hogy itt maradok. Elkezdtem itt az életemet és itt is szeretném folytatni.
Mi teszi számodra vonzóvá Mozart szerepét, esetleg mennyire álomszerep számodra?
Tudtam jól, hogy érdekes ez a szerep, viszont nem akartam eljátszani, mert nem láttam rá esélyt, hogy valaha eljátszhassam. Ezért nem is álmodtam róla, mert az gondoltam, hogy ez nem fog megtörténni, hiszen egyelőre még vannak akadályaim, mint például a magyar nyelv ismerete.
Később, mikor megismerkedtem a musicallel, a zenének az érdekessége fogott meg leginkább. Nem mindig egyszerű megérteni, hogy hol kell belépni. Nem beszélve a hangmagasságokról, ami már egy technikai dolog. Ez nem egy egyszerű zene, nem egy egyszerű darab.
Mindig nagyon szigorú voltam magamhoz, sosem gondoltam azt, hogy én vagyok a legjobb. Azt, hogy Mozartot játszom, a mai napig nem tudom elhinni, hiába van már némi bizalmi hitem másoktól. Tudom és hiszem, hogy kitartással, tanulással és idővel egyszer majd talán én is lehetek jó értelembe véve Mozart.
Hogy érzed, mi az, amire jelen esetben jobban oda kell figyelned, ami nagyobb kihívást jelent?
Elsősorban a magyar nyelv. Nem csak zeneileg nehéz, ahogy az előbbiekben említettem, de nagyon sok is a megtanulni való. A próbafolyamatba pedig még csak nemrégiben kapcsolódtam be. Érdekes, hogy Mozart az első felvonásban olyan huszonéves, mint én, a másodikban pedig inkább a harmincas éveiben jár, mint a másik címszereplő, Kádár Szabolcs János. Neki biztos nehezebb ezt a fiatalabb, nagyon tüzes fiút eljátszani, aki mindent akar és minden érdekli, mint engem. Én most élem át ezeket a pillanatokat. Azt gondolom, hogy nekem is nehezebb lesz egy érettebb, idősebb Mozartot megformálni a második felvonásban.
Van már kedvenc dalod a musicalből? Az életedben a zeneszerző, Mozarttal milyen kapcsolatban állsz?
Az Árnyék dal szerintem mindenkinek nagy kedvence. Sokszor hallgatom YouTube-on én is, Drew Sarich előadásában kedvelem a leginkább. Személyes kedvencem a Zene az vagyok én című dal, amely nagyon sok igaz dolgot tartalmaz. Eszembe jutott a Miért nem fogadsz el engem? is, de nem a szüleim miatt, hanem mert vannak olyan emberek az életemben, akiket én nagyon szeretek, közeli kapcsolatban állunk, de közben ezt ők nem veszik észre és érzem tőlük azt a bizonyos hideg energiát.
Édesapám operaénekes és nagyon kicsi korom óta zenélek. Négy évesen kezdtem el zongorázni, öt évesen már zeneiskolába jártam. Mozart művei mindig részesei voltak valahogy az életemnek. Most, hogy elkezdtünk készülni a musicalre, újra elkezdtem hallgatni.
A musicalben megjelenik egy eléggé bonyolult apa-fiú kapcsolat. Az előbbiekben említetted, hogy édesapád operaénekes. Esetleg felfedezel némi hasonlóságot a ti kapcsolatotokban és Mozarték kapcsolatában?
Nem mindig úgy történnek a dolgok az életben, ahogyan mi elképzeltük valamikor. Még én sem tudhattam 16 évesen, hogy Magyarországon fogok élni. Leopold a saját hibáit szeretné orvosolni fia által, ezért annyira szigorú. Ez viszonylag gyakori modell az apa-fiú kapcsolatokban. Nyilván minden apa azt szeretné, hogy minél jobb és sikeresebb legyen a gyermeke. Mindkét szülöm részéről éreztem ezt. Eleinte, 12-13 éves koromig apa volt teljesen olyan, mint Leopold. Utána pedig édesanyám, aki nem csak annyit akart, hogy én zenével foglalkozzak, hanem további elvárásai voltak az irányomba: még gyakorolni kell az angolt, el kell menni külföldre tanulni, meg kell ragadni a lehetőségeket, még emberekkel kell beszélni, vagy egy vacsorán bemutatkozni valakinek. Sok ilyen pillanat volt, így ebben nagyon hasonlítunk Mozartékkal.
Mit gondolsz, mitől lesz igazán a tied ez a Mozart szerep? Mit szeretnél igazán megmutatni belőle?
Mozartot manapság mindenki zseninek és Istennek tartja, közben mégis keveseket érdekel, hogy ki is ő valójában. A tehetségét észrevették, viszont nekem az is számít, hogy milyen maga az ember. Talán az az érdekesség ebben az egész musicalben, hogy ő nem egy tipikus hőstenor, nem egy tipikus Rómeó. Ő egy olyan hőstenor, aki bolond. Nem úgy, hogy dühös és rátámad mindenkire, hanem úgy, mint egy gyermek.
Nekem alapjáraton nem túlzottan szimpatikus maga a figura. Lesz, aki szeretni fog, de olyan is, aki nem. Nem egy kedves valaki, de nagyon furcsa módon szerethető. De remélem sikerülni fog megcsinálnom azokat a dolgokat, amiket kitaláltam, kitaláltunk és akkor a nézők számára ez nagyon érdekes lesz. Megnéztem az Amadeus filmet és olvastam Mozart leveleit is. Találtam pár kis közös dolgot. Nem tartom magam bolondnak, de ha a filmre tekintünk vissza, nekem is van egy specifikus nevetésem és elég hangos tudok lenni. Ezeket az azonos dolgokat szeretném belevinni, de úgy, hogy közben ne legyen túl sok, se pedig túl kevés.
Szerinted mi az, amit tanulhatunk 2022-ben Mozart történetéből?
Ez a darab szerintem nagyon szomorú, hiába vannak nagy viccek és táncok. Talán 2022-ben nem olyan szigorúak az emberek és egy kicsivel elfogadóbb, nyitottabb a világ is. Jobban lehet nyíltan beszélni dolgokról, vannak lehetőségeink, megvan mindenünk. Igyekezni kell megragadni az elénk gördülő lehetőségeket és élni a saját életünket. Nem a szüleinkét, vagy bárki másét. Én vagyok, aki vagyok és pont. Ennyi az egész.
Tetszett a lehetősége annak, hogy itt tanuljak. A tanulmányaim befejezése után, amikor elkezdtem játszani Magyarországon, megszerettem és elkezdtem otthon érezni magam. Sikerült valamennyire megtanulnom a magyar nyelvet, barátokra leltem és párt is találtam magamnak. A színházi szakszavakat is jobban ismerem magyarul, mint oroszul. Ezek alapján hoztam meg azt a döntést, hogy itt maradok. Elkezdtem itt az életemet és itt is szeretném folytatni.
Mi teszi számodra vonzóvá Mozart szerepét, esetleg mennyire álomszerep számodra?
Tudtam jól, hogy érdekes ez a szerep, viszont nem akartam eljátszani, mert nem láttam rá esélyt, hogy valaha eljátszhassam. Ezért nem is álmodtam róla, mert az gondoltam, hogy ez nem fog megtörténni, hiszen egyelőre még vannak akadályaim, mint például a magyar nyelv ismerete.
Később, mikor megismerkedtem a musicallel, a zenének az érdekessége fogott meg leginkább. Nem mindig egyszerű megérteni, hogy hol kell belépni. Nem beszélve a hangmagasságokról, ami már egy technikai dolog. Ez nem egy egyszerű zene, nem egy egyszerű darab.
Mindig nagyon szigorú voltam magamhoz, sosem gondoltam azt, hogy én vagyok a legjobb. Azt, hogy Mozartot játszom, a mai napig nem tudom elhinni, hiába van már némi bizalmi hitem másoktól. Tudom és hiszem, hogy kitartással, tanulással és idővel egyszer majd talán én is lehetek jó értelembe véve Mozart.
Hogy érzed, mi az, amire jelen esetben jobban oda kell figyelned, ami nagyobb kihívást jelent?
Elsősorban a magyar nyelv. Nem csak zeneileg nehéz, ahogy az előbbiekben említettem, de nagyon sok is a megtanulni való. A próbafolyamatba pedig még csak nemrégiben kapcsolódtam be. Érdekes, hogy Mozart az első felvonásban olyan huszonéves, mint én, a másodikban pedig inkább a harmincas éveiben jár, mint a másik címszereplő, Kádár Szabolcs János. Neki biztos nehezebb ezt a fiatalabb, nagyon tüzes fiút eljátszani, aki mindent akar és minden érdekli, mint engem. Én most élem át ezeket a pillanatokat. Azt gondolom, hogy nekem is nehezebb lesz egy érettebb, idősebb Mozartot megformálni a második felvonásban.
Van már kedvenc dalod a musicalből? Az életedben a zeneszerző, Mozarttal milyen kapcsolatban állsz?
Az Árnyék dal szerintem mindenkinek nagy kedvence. Sokszor hallgatom YouTube-on én is, Drew Sarich előadásában kedvelem a leginkább. Személyes kedvencem a Zene az vagyok én című dal, amely nagyon sok igaz dolgot tartalmaz. Eszembe jutott a Miért nem fogadsz el engem? is, de nem a szüleim miatt, hanem mert vannak olyan emberek az életemben, akiket én nagyon szeretek, közeli kapcsolatban állunk, de közben ezt ők nem veszik észre és érzem tőlük azt a bizonyos hideg energiát.
Édesapám operaénekes és nagyon kicsi korom óta zenélek. Négy évesen kezdtem el zongorázni, öt évesen már zeneiskolába jártam. Mozart művei mindig részesei voltak valahogy az életemnek. Most, hogy elkezdtünk készülni a musicalre, újra elkezdtem hallgatni.
A musicalben megjelenik egy eléggé bonyolult apa-fiú kapcsolat. Az előbbiekben említetted, hogy édesapád operaénekes. Esetleg felfedezel némi hasonlóságot a ti kapcsolatotokban és Mozarték kapcsolatában?
Nem mindig úgy történnek a dolgok az életben, ahogyan mi elképzeltük valamikor. Még én sem tudhattam 16 évesen, hogy Magyarországon fogok élni. Leopold a saját hibáit szeretné orvosolni fia által, ezért annyira szigorú. Ez viszonylag gyakori modell az apa-fiú kapcsolatokban. Nyilván minden apa azt szeretné, hogy minél jobb és sikeresebb legyen a gyermeke. Mindkét szülöm részéről éreztem ezt. Eleinte, 12-13 éves koromig apa volt teljesen olyan, mint Leopold. Utána pedig édesanyám, aki nem csak annyit akart, hogy én zenével foglalkozzak, hanem további elvárásai voltak az irányomba: még gyakorolni kell az angolt, el kell menni külföldre tanulni, meg kell ragadni a lehetőségeket, még emberekkel kell beszélni, vagy egy vacsorán bemutatkozni valakinek. Sok ilyen pillanat volt, így ebben nagyon hasonlítunk Mozartékkal.
Mit gondolsz, mitől lesz igazán a tied ez a Mozart szerep? Mit szeretnél igazán megmutatni belőle?
Mozartot manapság mindenki zseninek és Istennek tartja, közben mégis keveseket érdekel, hogy ki is ő valójában. A tehetségét észrevették, viszont nekem az is számít, hogy milyen maga az ember. Talán az az érdekesség ebben az egész musicalben, hogy ő nem egy tipikus hőstenor, nem egy tipikus Rómeó. Ő egy olyan hőstenor, aki bolond. Nem úgy, hogy dühös és rátámad mindenkire, hanem úgy, mint egy gyermek.
Nekem alapjáraton nem túlzottan szimpatikus maga a figura. Lesz, aki szeretni fog, de olyan is, aki nem. Nem egy kedves valaki, de nagyon furcsa módon szerethető. De remélem sikerülni fog megcsinálnom azokat a dolgokat, amiket kitaláltam, kitaláltunk és akkor a nézők számára ez nagyon érdekes lesz. Megnéztem az Amadeus filmet és olvastam Mozart leveleit is. Találtam pár kis közös dolgot. Nem tartom magam bolondnak, de ha a filmre tekintünk vissza, nekem is van egy specifikus nevetésem és elég hangos tudok lenni. Ezeket az azonos dolgokat szeretném belevinni, de úgy, hogy közben ne legyen túl sok, se pedig túl kevés.
Szerinted mi az, amit tanulhatunk 2022-ben Mozart történetéből?
Ez a darab szerintem nagyon szomorú, hiába vannak nagy viccek és táncok. Talán 2022-ben nem olyan szigorúak az emberek és egy kicsivel elfogadóbb, nyitottabb a világ is. Jobban lehet nyíltan beszélni dolgokról, vannak lehetőségeink, megvan mindenünk. Igyekezni kell megragadni az elénk gördülő lehetőségeket és élni a saját életünket. Nem a szüleinkét, vagy bárki másét. Én vagyok, aki vagyok és pont. Ennyi az egész.
