2022. április 20.
Mai Petőfi Szalonunk egy olyan – nézők számára - láthatatlan szakmát ismertetett meg az érdeklődőkkel, amely elengedhetetlen egy zenés produkció létrejöttében. A korrepetitorok és az énektanárok munkájáról Dr. Völgyesi Gyöngyike a régi idők korrepetitora, a Veszprémi Petőfi Színház Örökös Tagja, valamint Hégelyné Kórodi Mónika, a Veszprémi Petőfi Színház hangképzője, énektanára mesélt.
„A Petőfi Szalon azzal a céllal, küldetéssel jött létre, hogy nézőink megismerkedhessenek az általuk láthatatlan szakmákkal, melyek viszont a színház életében, előadások és programjaink létrejöttében elengedhetetlenek. Az elmúlt húsz alkalommal érdekesebbnél, érdekesebb színházi szakmák rejtelmeibe vezettek be minket munkatársaink. Mostani délutánunk során olyan szakemberek mutatkoznak be és mesélnek munkájukról, akik az olyan zenés előadások fontos szakmai munkatársai, melyek a Veszprémi Petőfi Színház életében kiemelkedőek. Ilyen az operett, a musical, a zenés játék.” – nyitotta meg a mai Petőfi Szalont az ötlet- és házigazda, Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes-kreatív menedzser.
Dr. Völgyesi Gyöngyike neve a veszprémi közönség és a Színház életében is rendkívül ismert, hiszen kiváló szakember, aki összesen 32 évet töltött el a Veszprémi Petőfi Színház kötelékében. „Zongoratanárként kezdtem, aztán szinte mindenhol beugrós lettem! Először a Szimfónikus Zenekarban lettem ütős, mely gyönyörű és nagyon szép emlékeket adó 10 év volt az életemben, megannyi csodálatos zenésszel, karmesterrel, helyi és külföldi turnékkal. Aztán itt, a Színházban is zongoristaként kerültem egy darabba, amely után végül itt ragadtam! De egy pillanatra sem bántam meg!” – mesélte el életútját. Azt is elmondta, nagyon sokszor hívják vissza segíteni, melynek nagyon örül, hiszen mindig szeretettel jár vissza, de bevallása szerint ezt a szakmát vagy szívvel-lélekkel, elejétől a végéig csinálja az ember, vagy sehogy. Kellerné Egresi Zsuzsanna viszont elárulta, a mai napig nincs olyan előadás, melynek főpróbáján ne ülne bent Gyöngyike, aki tapasztalatával és tanácsaival nagyon sok szakmai segítséget ad Színházunknak. „Egy korrepetitor a színészek szereplőtársává válik, ugyanis a szakma nagyon összetett: nem elég éneket tanítani, ismerni kell - természetesen a kotta mellett - a szövegkönyvet, a szituációkat, az egyes szereplők megformálásához szükséges érzelmeket, a viszonyokat. Segítjük az előadásmódot; hol lehet gyorsítani, lassítani, kitartani a hangot, hatásszünetet tartani.” – magyarázta Gyöngyike. Ő a „Mindent a színészért!” jelmondatot választotta, melyet egy kedves történettel írt körül: „A Bál a Savoyban operettel mentünk Budapestre, ahol az ottani karmester nem akarta elhinni, hogy a zongora mellől le tudom vezényelni az előadást. Azonban a színészekkel együtt egymás rezdülését, mimikáját, mozdulatát ismertük már, így kiválóan és hatalmas siker mellett ment le az előadás!” Elárulta, bár nagyon sok vendégművésszel dolgozott együtt, de köztük kiemelkedő volt Rátonyi Róbert, akivel az összes veszprémi rendezésében együtt dolgozott és akitől az operett műfaj csínját-bínját eltanulta. „Szeretettel emlékezem rá, és nagyon örvendek annak, hogy a Veszprémi Petőfi Színház méltán tiszteleg emléke előtt és minden évben megrendezi a róla elnevezett Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztivált!”
Hégelyné Kórodi Mónika, a Veszprémi Petőfi Színház hangképzője, énektanára hirtelen csöppent bele a színházi világba, de elmondása szerint, mindig is elvarázsolta, mikor felgördült a függöny. „Először nekem a beénekeltetés volt a feladatom. De egy idő után kevésnek éreztem, mert itt akartam lenni, részt akartam venni ezekben a csodás dolgokban, melyek itt történnek. Aztán szerencsére úgy alakult, hogy egyre többet voltam a Színházban, egyre jobban belefolytam az előadásokba.” – emlékezett vissza. Mónika nem csak a színházban tanítja az éneket, hanem magántanárként is dolgozik. Véleménye szerint nagyon fontos, hogy mindennap énekeljünk, ha jó, ha rossz dolog történik velünk, így a „Bármi van, énekelj!” mottót választotta szakmája körülírásához. „Valóban kell egy alap adottság ahhoz, hogy valaki professzionális énekes legyen, hogy jó technikákat alkalmazzon, megfelelően képezze a hangját. Vannak sajnos olyanok, akik jelentkeznek hozzám, és se hallásuk, se énekhangjuk nincsen, de nem szoktuk feladni, hiszen mindenkinek joga van ahhoz, hogy énekeljen! Például volt egy diákom, akinek nagyon rossz a zenei hallása, de erős szorgalma volt, és két év múlva a színpadon énekelt.” – mesélte el a közönségnek.
Mai Petőfi Szalonunk igazán különleges volt, ugyanis Gyöngyike és Mónika énekteremmé alakította az előcsarnokot és bepillantást engedett a kulisszák mögé. Így hallhatott a közönség egy dalt Kőrösi Csaba színművészünk előadásában és Gyöngyike zongorajátékának kíséretében. De a zenés darabok előtti beéneklés folyamatával is megismerkedhettek a jelenlévők, Keller Márton gyakorlatos színészünk közreműködésével, és Mónika segítségével. A szalon végén még a közönség is dalra fakadt a szakemberek vezényletével! Igazán feltöltő, zenében teli délutánunk volt!
A másfél órás műsorról tv-felvétel készült, amely – a többi Petőfi Szalonnal együtt - reményeink szerint a Magyar Televízió kulturális csatornáján lesz látható.
Tartsanak velünk következő Petőfi Szalonunk alkalmával is, ahol egy újabb színházi – nézőnk számára - láthatatlan szakma rejtelmeiről rántjuk le a leplet!
Dr. Völgyesi Gyöngyike neve a veszprémi közönség és a Színház életében is rendkívül ismert, hiszen kiváló szakember, aki összesen 32 évet töltött el a Veszprémi Petőfi Színház kötelékében. „Zongoratanárként kezdtem, aztán szinte mindenhol beugrós lettem! Először a Szimfónikus Zenekarban lettem ütős, mely gyönyörű és nagyon szép emlékeket adó 10 év volt az életemben, megannyi csodálatos zenésszel, karmesterrel, helyi és külföldi turnékkal. Aztán itt, a Színházban is zongoristaként kerültem egy darabba, amely után végül itt ragadtam! De egy pillanatra sem bántam meg!” – mesélte el életútját. Azt is elmondta, nagyon sokszor hívják vissza segíteni, melynek nagyon örül, hiszen mindig szeretettel jár vissza, de bevallása szerint ezt a szakmát vagy szívvel-lélekkel, elejétől a végéig csinálja az ember, vagy sehogy. Kellerné Egresi Zsuzsanna viszont elárulta, a mai napig nincs olyan előadás, melynek főpróbáján ne ülne bent Gyöngyike, aki tapasztalatával és tanácsaival nagyon sok szakmai segítséget ad Színházunknak. „Egy korrepetitor a színészek szereplőtársává válik, ugyanis a szakma nagyon összetett: nem elég éneket tanítani, ismerni kell - természetesen a kotta mellett - a szövegkönyvet, a szituációkat, az egyes szereplők megformálásához szükséges érzelmeket, a viszonyokat. Segítjük az előadásmódot; hol lehet gyorsítani, lassítani, kitartani a hangot, hatásszünetet tartani.” – magyarázta Gyöngyike. Ő a „Mindent a színészért!” jelmondatot választotta, melyet egy kedves történettel írt körül: „A Bál a Savoyban operettel mentünk Budapestre, ahol az ottani karmester nem akarta elhinni, hogy a zongora mellől le tudom vezényelni az előadást. Azonban a színészekkel együtt egymás rezdülését, mimikáját, mozdulatát ismertük már, így kiválóan és hatalmas siker mellett ment le az előadás!” Elárulta, bár nagyon sok vendégművésszel dolgozott együtt, de köztük kiemelkedő volt Rátonyi Róbert, akivel az összes veszprémi rendezésében együtt dolgozott és akitől az operett műfaj csínját-bínját eltanulta. „Szeretettel emlékezem rá, és nagyon örvendek annak, hogy a Veszprémi Petőfi Színház méltán tiszteleg emléke előtt és minden évben megrendezi a róla elnevezett Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztivált!”
Hégelyné Kórodi Mónika, a Veszprémi Petőfi Színház hangképzője, énektanára hirtelen csöppent bele a színházi világba, de elmondása szerint, mindig is elvarázsolta, mikor felgördült a függöny. „Először nekem a beénekeltetés volt a feladatom. De egy idő után kevésnek éreztem, mert itt akartam lenni, részt akartam venni ezekben a csodás dolgokban, melyek itt történnek. Aztán szerencsére úgy alakult, hogy egyre többet voltam a Színházban, egyre jobban belefolytam az előadásokba.” – emlékezett vissza. Mónika nem csak a színházban tanítja az éneket, hanem magántanárként is dolgozik. Véleménye szerint nagyon fontos, hogy mindennap énekeljünk, ha jó, ha rossz dolog történik velünk, így a „Bármi van, énekelj!” mottót választotta szakmája körülírásához. „Valóban kell egy alap adottság ahhoz, hogy valaki professzionális énekes legyen, hogy jó technikákat alkalmazzon, megfelelően képezze a hangját. Vannak sajnos olyanok, akik jelentkeznek hozzám, és se hallásuk, se énekhangjuk nincsen, de nem szoktuk feladni, hiszen mindenkinek joga van ahhoz, hogy énekeljen! Például volt egy diákom, akinek nagyon rossz a zenei hallása, de erős szorgalma volt, és két év múlva a színpadon énekelt.” – mesélte el a közönségnek.
Mai Petőfi Szalonunk igazán különleges volt, ugyanis Gyöngyike és Mónika énekteremmé alakította az előcsarnokot és bepillantást engedett a kulisszák mögé. Így hallhatott a közönség egy dalt Kőrösi Csaba színművészünk előadásában és Gyöngyike zongorajátékának kíséretében. De a zenés darabok előtti beéneklés folyamatával is megismerkedhettek a jelenlévők, Keller Márton gyakorlatos színészünk közreműködésével, és Mónika segítségével. A szalon végén még a közönség is dalra fakadt a szakemberek vezényletével! Igazán feltöltő, zenében teli délutánunk volt!
A másfél órás műsorról tv-felvétel készült, amely – a többi Petőfi Szalonnal együtt - reményeink szerint a Magyar Televízió kulturális csatornáján lesz látható.
Tartsanak velünk következő Petőfi Szalonunk alkalmával is, ahol egy újabb színházi – nézőnk számára - láthatatlan szakma rejtelmeiről rántjuk le a leplet!
