Cintányéros cudar világba csöppentünk Petőfi Szalonunk alkalmával!

„A Petőfi Szalon küldetése, hogy a nézők számára láthatatlan, viszont a Színház számára nélkülözhetetlen színházi egységeket mutassunk be. A mostani szalon beszélgetés keretében viszont a nézők számára nem láthatatlan szakmát mutatunk meg, hanem annak egy olyan szegmensébe engednek vendégeim betekintést, amelyet talán kevésbé ismer a nagyközönség. Ez pedig nem más, mint a magyar virtus, a Hungarikum műfaj, az OPERETT!” – nyitotta meg a Petőfi Szalon délutánját az ötlet- és házigazda, Kellerné Egresi Zsuzsanna kreatív menedzser-igazgatóhelyettes.

A szalon vendégei – Szóka Júlia, Módri Györgyi, Szederjesi Teodóra, Hirschl Laura, Szeles József, Kőrösi Csaba, Kádár Szabolcs János és Keller Márton – az operett előadások elengedhetetlen szerepköreiről meséltek az érdeklődő közönségnek. Így tudhattunk meg még többet a primadonna, a szubrett, a bonviván és a táncoskomikus szerepekről, azok jellegzetességeiről, valamint arról, hogy a művészek miként élik meg ezen szerepkörök megformálását.

A beszélgetés elején megtudhattuk, hogy volt olyan művész, aki egyáltalán nem szeretett volna színész lenni, sőt, volt, aki teljesen elhatárolódott a színház világától. Volt, aki egy véletlennek köszönhetően került be a varázslatos világba, volt, aki az éneklés és a zene szeretete miatt döntött a színház mellett és volt, aki tudatosan, egészen kiskora óta készült arra, hogy színész legyen. Abban viszont egyet értettek, hogy az operett műfaj és annak szerepkörei egészen sajátos jellegzetességekkel rendelkeznek és véleményük szerint erre születni kell. 

A primadonna olasz jelentése: „első hölgy”. Erős személyiséggel rendelkezik, aki egy igazi női ideál a hölgytársai körében, a férfiak pedig megcsókolják a lába nyomát.  A bonviván eredetileg olyan férfit jelent, aki élvezi az életet, viszont a magyar operettekben a szívtipró, a szerelmes hős karakterét formálja meg. „Véleményem szerint az operettben ez a négy elengedhetetlen karakter egy állapot, amely aztán mindannyiunk lételemévé válik. Nem lehet bárki például primadonna, a nőiességet nem lehet eljátszani, ez egy adomány.” – vélekedett a régi idők primadonnája, Szóka Júlia. „Nekem vegyes érzelmeim vannak a primadonnasággal kapcsolatban. Egyrészt ezért imádom a szakmámat, mert a színpadon lehetek bárki, lehetek olyan igazi nő, mint egy primadonna. De a magánéletben szeretem ezt levetkőzni és önmagam lenni” – vallotta be Szederjesi Teodóra, operett előadásaink fiatal primadonnája. A régi idők bonvivánja, Szeles József is aláhúzta, valaki vagy alkalmas erre a szerepre vagy nem. „Ehhez nem elég a hangi adottság, nem lehet konkrétan erre készülni, erre születni kell” - tette hozzá, aki első bonviván szerepét Rátonyi Róbert egyik rendezésében kapta. „Régen sok táncoskomikus szerepet játszottam, mert akkor még az állt hozzám közel. Mindig volt bennem egy vágy a bonviván szerepek felé, de úgy érzem, mostanra értem meg annyira, hogy egy igazi felnőtt férfi karakterét is hitelesen színpadra tudjam vinni” – emlékezett vissza Kádár Szabolcs János, aki sok éve bonvivánja operett előadásainknak.

A szubrett szót sokszor a szobalányra és komornákra értették, később csak színházi szerepkörökben használták a kifejezést, amelyet élénk, furfangos, hamiskás és komikus jellegzetességgel ruháztak fel. Általában a primadonna az úrnője és sok esetben először a bonvivánba szerelmes. Párja, a táncoskomikus egy kiváló mozgáskultúrával, tánctudással és komikusi vénával felvértezett karakter. „Én könnyen tudok azonosulni a szereppel, mert a való életben is ilyen vagyok: viccelődök, pattogok, szorgoskodok. Sosem vágytam primadonna lenni, szeretem ezt a karaktert” – mondta el Módri Györgyi, aki a Veszprémi Petőfi Színház egyik vezető művészeként számos szubrett szerepet játszott már el. Első ilyen élménye Kőrösi Csabával volt a Bál a Savoyban c. operettben, amelyre mind a ketten büszkén emlékeznek vissza, főleg a koreográfiára, amelyet emelések, spárgák, bukfencek is színesítettek. „Nekem az első szubrett szerepem az első operett előadásom is volt egyben. Előtte sosem játszottam ebben a műfajban, de egy fantasztikus kihívásnak fogom fel. Nagyon szeretem ezeket a szerepköröket, mert egyszerre kell megmutatni a karakter történetét, a humort és nagyon vidám táncok is vannak benne” – vélekedett Hirschl Laura, aki 2021-ben Clarisse-ként debütált szubrett szerepben a Lili bárónő c. előadásban. A régi idők táncoskomikusa, Kőrösi Csaba öt olyan dolgot fogalmazott meg, amelyek nélkül lehetetlen betölteni egy táncoskomikusi szerepet: „munka, kitartás, szorgalom, alázat és sok-sok edzés.” Keller Márton már kiskorában is rajongott az operettekért, gyakorlatos színészként pedig olyan táncoskomikus szerepeket is eljátszhatott már, amelyekről régebben csak álmodott. „Én ezt egy elképesztően jó leckének fogom fel, mert nekem a tánccal mélységes küzdelmeim vannak. Viszont nagyon széleskörű ez a szerepkör, rengeteg mindent kell elsajátítani, hogy hitelesek legyünk” – tette hozzá. Arra a nézői kérdésre, hogy a darabbéli párok között kialakult szerelmi szál a való életben is folytatódik-e, egyöntetűen azt mondták a művészek, a színészi pálya egy olyan szakma, amelyben tudni kell hitelesen megformálni az érzelmeket is. Természetesen, ők is érzik emberként, hogy ha színpadi párjuk és köztük „forr a levegő”, de ez olyan, mint a jelmez: előadás előtt felveszik, a végén pedig leveszik.

A délután során igazi operett slágerekkel is készültek a művészek olyan formában, ahogy talán még sosem hallotta őket a közönség: hiszen egyszerre állt „színpadra” a régi és a mai kor primadonnája, bonvivánja, szubrettje és táncoskomikusa! Igazán dallamos, humorral és érdekeségekkel teli szalonbeszélgetést zártunk a nap végén!

Köszönjük, hogy velünk tartottak! Várjuk Önöket novemberben is következő Petőfi Szalonunk alkalmával!

A Veszprémi Petőfi Színház minden helyzetben közösségben a közönséggel!