1931. szeptember 9-én látta meg a napvilágot Latinovits Zoltán. A színészkirály előtt tisztelegve nyitottuk meg – születésének 92. évfordulóján – LATINOVITS VESZPRÉMBEN című kiállításunkat. A tárlat a Jászai Mari-, Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas művész veszprémi időszakát mutatja be képeken, plakátokon, újságcikkeken, levelezéseken keresztül. A Laczkó Dezső Múzeummal közös kezdeményezés egészen 2024. június 4-éig látogatható a Veszprémi Petőfi Színház Latinovits termében.
„Vannak olyan színészóriások, akiket meg kell ismertetni a mai fiatalokkal. Ez a kiállítás kiváló alkalom arra, hogy még közelebb érezze magát minden generáció Latinovits Zoltánhoz, gondolataihoz, érzéseihez, színházi munkásságához, szakmai életútjához” – nyitotta meg a kiállítást Kellerné Egresi Zsuzsanna kreatív menedzser-igazgatóhelyettes.
A tárlat dr. Pilipkó Erzsébet, a Laczkó Dezső Múzeum egyik kurátorának ötlete útján jött létre, aki egy Latinovits által írt levélhez jutott hozzá a néhai Kovács Gyula családja révén. Kovács Gyula szeretett szavalni, odavolt a kultúráért, és a színész pályával is kacérkodott, azonban – ahogy lánya fogalmazott a megnyitón – csak hobbi maradt számára az irodalom művelése. Azt viszont olyan szeretettel űzte, hogy városi szinten elismert volt ezekben a körökben, és még Latinovits Zoltánnak is elküldte szavalatát kazettára felvéve szakmai tanácsot kérni. „Azért is érdekes megismernünk Latinovits pályafutásának veszprémi szakaszát, mert válaszlevelében kiemelte: „A színháznál nem próbálkozott? Csak rám nem kell hivatkozni Veszprémben.” – avatta be a közönséget dr. Pilipkó Erzsébet. A kiállítás végigvezet minket 1971 májusától egészen 1973 augusztusáig. Azokba az időkbe csöppenhetünk újságcikkek, előadás képek és plakátok útján, amelyet Latinovits Zoltán a Veszprémi Petőfi Színházban töltött. „Egy szerep eljátszásával és két előadás megrendezésével bízták meg. Minden egyes előadásra tanulmányokat és történelmi kutatásokat olvasott, hogy felkészült legyen az adott korból, vagy éppen a karakterét valósághűen tudja megformálni. Rengeteg visszaemlékezés van rendezési szokásairól, amik azt írják: nagy gonddal, szakmai hozzáértéssel, szeretetteljes légkört teremtve dolgozott. Minden kellékre figyelt, volt, hogy ő szerezte be azokat, és mindenkit megértéssel fogadott. A Győzelem című előadás rendezése után 17 perces vastaps bizonyította, hogy nem csak színészként, de rendezőként is határtalan szakmai zsenialitása” – tette hozzá.
A kiállítás megnyitón köszönthettük Perlaki Róbertet, Színházunk egyik örökös tagját, aki örömmel emlékezett vissza Latinovits Zoltánnal közös munkáira. „A társulat kicsit félt tőle, de az első bemutatója után mindenki megszerette. Egyszer Szekszárdra mentünk tájelőadásra; oda és visszafele is mellette ültem, nagyon jókat beszélgettünk. Beavatott abba, hogy a rábízott két előadást milyen fénytechnikával szeretné megoldani. Akkor fővilágosítóként és megbízott műszaki vezetőként dolgoztam. Amikor a rendezéséhez jutottunk, megvalósítottam az álmát, ő pedig rettentő hálás volt. 60 évig dolgoztam a Veszprémi Petőfi Színházban, de azt kell mondjam, a kedvenc időszakom a 70-es évek volt” – mesélte.
Latinovits Zoltán Kovács Gyulának írt levelét Színházunk igazgatója, Oberfrank Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes művész tolmácsolásában hallhatták az érdeklődők. Külön öröm és megtiszteltetés volt, hogy a megnyitón részt vett Kovács Gyula két gyermeke is, Kovács Áron Veszprém Önkormányzatának képviselője, valamint Kovács Eszter.
A tárlat 2024. június 4-ig látogatható a Veszprémi Petőfi Színház Latinovits termében! Utazzanak vissza Önök is a 70-es évekbe és ismerjék meg a színészkirály veszprémi munkásságát!
A Veszprémi Petőfi Színház minden helyzetben közösségben a közönséggel!
