A színház örökmozgó világában különösen kegyetlenül koppan a megcáfolhatatlan igazságtartalmú „az élet megy tovább” kijelentés.
Azután is zajlik a próba, felmegy a függöny, hogy december 10-én, szerda reggel csatlakozott az égi társulathoz Balázs Péter színművész, akinek a lényéből csak úgy sugárzott a jóindulat. Akkor sem billent ki az egyensúlyából, amikor támadásözönt zúdítottak rá színházigazgatói kinevezése kapcsán. Inkább terveket szőtt és valósított meg, hogy a vezetése alatt álló Szolnoki Szigligeti Színház társulata méltó körülmények között sok-sok szépet, emlékezeteset alkothasson. Lehetőséget adott olyan színművészeknek is, akik előtt másutt – ki tudja, miért – bezárultak az ajtók. Megmaradva színésznek, imádta a kollégáit, tűzbe ment értük.
Miután elvégezte a Színművészeti Főiskolát, Balázs Péter Pethes György rendező hívására a Veszprémi Petőfi Színházba szerződött. 1965-től 1970-ig sok nagyszerű szerepet játszott el – kiválóan. Itt fedezte fel őt Várkonyi Zoltán, és hívta el magához a Vígszínházba, ahol negyedszázadon át volt a társulat meghatározó tagja. 2007-től 2021-ig a Szolnoki Szigligeti Színházat igazgatta.
Direktori időszakának elején, 2007-ben tért vissza fiatalságának szeretett színhelyére, Veszprémbe, hogy megrendezze Molnár Ferenc Delila című vígjátékát, amelyben játszott is: Virág szerepében parádézott Bánsági Ildikó (Marianne) mellett. A Veszprémi Petőfi Színház közönsége hamarosan a Bujtor István rendezte Hippolyt, a lakáj című vígjáték Schneider Mátyásaként láthatta viszont. Balázs Péter utolsó közös munkája a Veszprémi Petőfi Színházzal a 2022-ben bemutatott Illatszertár volt, amelyet rendezőként jegyzett. Mind a társulat, mind a közönség részéről csupa szép emlék kötődik a vígjátékhoz, amelynek előadásait az első perctől az utolsóig áthatotta szeretetre méltó lénye.
Kossuth-díj, Jászai Mari-díj, Pro Comedia-díj, Bessenyei-díj, Szenes Iván-díj, 1956 Pesti Srácok-díj, Budapestért díj, Kisújszállás város díszpolgári címe, a Szolnokért Emlékérem arany fokozata – csupán néhány a rengeteg elismerés közül, amellyel színes és termékeny pályája alatt megjutalmazták.
Napközben próbáltunk, megbeszéltünk, aztán este előadást tartottunk, abban a tudatban, hogy nem látjuk többé a művészbejárónál, a nézőtéren, a színpadon. De szerető jelenlétét mindig érezzük majd – például a középiskolás fiatalokat megszólító Ádámok és Évák Ünnepén, amely az ő kezdeményezésére indult el. Minden és mindenki belefért a lelkébe.
Kedves emlékét örökre megőrizzük!
