Az emberben mindig megmozdul valami elemi, amikor meghallja az István, a király betétdalát. Augusztus 20-án, a Veszprémi Petőfi Színházban tartott díszbemutatón valószínűleg még mélyebben érintett meg mindenkit, hiszen a világ jóérzésű részét most remény tölti el, hogy véget érhet egy testvérgyilkos, tőlünk nem is messze zajló háború...
A diplomáciai erőfeszítéseken túl ehhez megértésre, egymás elfogadásra és mindenekelőtt szeretetre van szükség. Olyasmikre, amik a Kellerné Egresi Zsuzsanna kreatív vezető ötletére megszületett, általa szervezett és lebonyolított István, a király napon a legtermészetesebb, magától értetődő módon voltak jelen. Elég volt látni a felvonuláson résztvevők arcát, a mosolyt, amellyel a színház kedves gesztusaként nekik ajándékozott koronát – a társulat tagja, Gacsal Márta keze munkáját – a fejükre tették. Ahogy a kis zászlókat lobogtatták. Ahogy együtt nevettek a Kreatív Kráter Kör gólyalábasának humoros produkcióján, és bújtak át a falábak között, bízva abban, hogy ez szerencsét és jót hoz. Annyian voltak a felvonulók, hogy a Színházkertben várni kellett egy darabig, míg úgy elrendeződik a Győrffy-Villám András, a Magyar Solymász Egyesület alapítója és a családja által tartott solymászbemutatóra kíváncsi tömeg, hogy mindenki lásson valamit. Ez is ment. Minden további nélkül – előzékenyen előre engedve a gyerekeket. A felnőttek jó esetben már tudják, hogy kár könyökölni, nem maradnak le semmiről. Főleg úgy, hogy ezután következett a nap egyik fő attrakciója, a rendkívüli közönségtalálkozó, amelyen Kellerné Egresi Zsuzsanna kérdezte Oberfrank Pál rendezőt, Király Béla koreográfust, Nemes Tibort (István), Varga Gabriellát (Sarolt), Szederjesi Teodórát (Gizella királyné), Horváth Dánielt (Laborc), Keller Mártont (Asztrik), Hirschl Laurát (Réka), Keresztes Gábort, Cservenák Vilmost és Máté P. Gábort (a három Nagyúr), valamint Fejes Szandrát, aki a Táltosasszony szerepében látható. Az eredeti művet jól ismerő idősebbeknek feltűnhetett, hogy ez a figura abban nem szerepelt. A színművésznőtől megtudták, hogy az István, a király megszületésének 25. évfordulóján, a jogtulajdonos Zikkurat Produkció felkérésére, a közszolgálati televízióban sugárzott A Társulat című szereposztó show nyomán, az ő sikeres szereplése eredményeként került be a műbe a Táltosasszony. A díszbemutató közönsége – amelynek soraiban ott volt az István, a király rockopera két legendás szerzője, Szörényi Levente és Bródy János is – igazolva láthatta, hogy mennyire jó döntés volt ez. Mint ahogyan a teljes szereposztás. Kivétel nélkül mindenkin érezhető volt, hogy mennyire boldogan, szeretettel építette fel magában a figurát, amivé átlényegült. Az örökérvényű, zseniálisan összeszedett mondanivalón és a csodás zenén túl ettől volt olyan elemi erejű az előadás. A hihetetlenül sűrű levegőt szikraként robbantották be a jól ismert dalok. Előadó és befogadó egy lélekké vált. E szavakkal leírhatatlan csoda megszületésében döntő szerepet játszott a mozgás és a tánc, amellyel Király Béla koreográfus és csapata kápráztatta el a jelenlevőket. Az előadás népes szereplőgárdájában ott voltak többek között a PetőfIfiAkadémia végzett hallgatói, akik sokat hozzátettek a nagy egészhez. Kárpáti Enikő bámulatos jelmezei és Bátonyi György visszafogottságukban is sokatmondó, a képzelőerőt felkeltő díszletei szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a nemzeti ünnep estéje felejthetetlen, hosszú évek múlva is könnyen felidézhető élményt legyen. Ehhez minden bizonnyal hozzájárulnak azok a kézzel nemzeti színekre festett, szépen becsomagolt kis kövek – amelyeket Kellerné Egresi Zsuzsanna „beszélő kövek”-nek nevez – is, amelyeket a díszelőadás nézői kaptak ajándékba.
A Veszprémi Petőfi Színházba járók tudják, hogy a valamiért különleges jelentőséggel bíró előadások végén egy kis „extra” jár a nézőknek. Az István, a király napon is így volt ez, hiszen a színház előtti téren az ünnephez illő látványos LED-show és tűzzsonglőr-mutatványok várták az épületből kilépőket – és azt a sok-sok gyereket, szülőt, nagyszülőt, akik már jóval előbb elfoglalták a helyüket az alkalmi páholynak kinevezett lépcsőn, izgatottan várva az attrakciót.
Ez az augusztus 20-a – talán a bevezetőben említettek miatt is – valahogy más volt, mint az eddigiek: több. Ez egészen biztos.
