monodráma
Rendező: ILAN ELDAD
Bemutató: 2014.09.06.
Az előadás már véget ért!
Martin Sherman monodrámája Rose életén keresztül éles rajzú portrét tár elénk a 20. századról is, amelyben minden megváltozott, kivéve az erőszakot. Iróniával, nevetve azonban a legsúlyosabb helyzet is könnyebben elviselhető.
Elmúlt időpontok
2014.09.06. szombat 20:00Latinovits-Bujtor JátékszínBérletszünet
2014.09.06. szombat 17:00Latinovits-Bujtor JátékszínBérletszünet
Szereposztás
Vári Éva
Közreműködők
Magyar szöveg: Prekop Gabriella
„Az ember egy hétig üldögél egy fapadon, nevet, sír, vitatkozik, és közben emlékezik a halottakra, sokat eszik, sokat fecseg, végül egész belesajdul a feneke, és mindez arra, való, hogy emlékeztessen bennünket: egyazon néphez, fajhoz és kultúrához tartozunk, amely kultúrának a lényege a sajgó fenék, a panaszkodás, a heves vita, a nyughatatlan elme, a menekülő elme és az atomként fölrobbanó elme, bár az atomot még most sem értem, de hát megváltoztatta az elmúlt századot, azóta nem olyan a világ, mint azelőtt volt.”
Rose végigélte a huszadik század borzalmait, a háborút, a varsói gettót, az Exodus utasainak kálváriáját, eltemette és meggyászolta a családját, a férjét és gyerekét.
És most újra gyászol:
ROSE SÜVET ÜL
A gyász az emlékezés ideje, de Rose nem szívesen emlékezik: Túl sokat élt, túl sokat látott.
Szeretne megszabadulni a fejében élő képektől – ezért elmeséli, megosztja velünk élete fontos pillnatait; Minden fájdalmat, örömet és szerelmet.
Humorral átszőtt, szívet melengető meséje megkapó jiddis Odüsszeia, amely élni akarásról, bölcsességről és emberi hitről tanúskodik.
A Rose ősbemutatója 1999-ben volt a londoni Nemzeti Színházban.
Martin SHerman engedélyét a Casarotto Ramsay & Associates Ltd. és a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.
„Az ember egy hétig üldögél egy fapadon, nevet, sír, vitatkozik, és közben emlékezik a halottakra, sokat eszik, sokat fecseg, végül egész belesajdul a feneke, és mindez arra, való, hogy emlékeztessen bennünket: egyazon néphez, fajhoz és kultúrához tartozunk, amely kultúrának a lényege a sajgó fenék, a panaszkodás, a heves vita, a nyughatatlan elme, a menekülő elme és az atomként fölrobbanó elme, bár az atomot még most sem értem, de hát megváltoztatta az elmúlt századot, azóta nem olyan a világ, mint azelőtt volt.”
Rose végigélte a huszadik század borzalmait, a háborút, a varsói gettót, az Exodus utasainak kálváriáját, eltemette és meggyászolta a családját, a férjét és gyerekét.
És most újra gyászol:
ROSE SÜVET ÜL
A gyász az emlékezés ideje, de Rose nem szívesen emlékezik: Túl sokat élt, túl sokat látott.
Szeretne megszabadulni a fejében élő képektől – ezért elmeséli, megosztja velünk élete fontos pillnatait; Minden fájdalmat, örömet és szerelmet.
Humorral átszőtt, szívet melengető meséje megkapó jiddis Odüsszeia, amely élni akarásról, bölcsességről és emberi hitről tanúskodik.
A Rose ősbemutatója 1999-ben volt a londoni Nemzeti Színházban.
Martin SHerman engedélyét a Casarotto Ramsay & Associates Ltd. és a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.
