Aki önkezével vet véget az életének, – igaz, nem akarattal – másokat is tönkretesz. Az itt maradottak óhatatlanul magukat kezdik marcangolni amiatt, hogy mit lehetett volna másként tenni. Akkor is, ha a végzetes lépést nem ők váltották ki. Az ilyesmire mondjuk, hogy az ellenségünknek sem kívánnánk.
A kerekasztal-beszélgetésen mindegyik oldal képviselői ott lesznek: azok, akik így vesztettek el valakit, akik minden erejükkel megpróbálják visszarántani a szakadék széléről a mélybe ugrani szándékozókat, akik a színház gyógyító erejével próbálják maradásra bírni a kétségbeesetteket. Hogy teljes legyen a kör, egy olyan valaki is részt vesz a beszélgetésen, aki szándéka ellenére életben maradt.
Könnyed csevelyre tehát senki ne számítson. De arra igen, hogy a beszélgetés után más szemmel néz majd a saját életére.
