Iskola a határon

1923. szeptember 3-án hét újonc vonul be a kőszegi kadétiskolába, köztük
Bébé, Medve, Czakó. A beilleszkedés keserű nehézségei, a katonai
fegyelem és az idősebb diákok kegyetlen basáskodása radikális változást
hoz az életükben. Az iskola embert próbáló légkörére mindenki másképp
reagál: gátlástalanul, lázadva, önzőn, önmagába fordulva vagy sunyin.
Kérdés, sikerül-e megőrizni a főhősöknek önmagukat, megmaradni
függetlennek és becsületesnek. Vagy a lázadás és megalkuvás mentén
elvész lelki szabadságuk és a tekintélyelvű közösség megalázott katonái
lesznek. A z idő múlása alig érzékelhető: az iskolában eltöltött idő
„egyáltalán nem telt el, hanem van; minden pillanata áll egy helyben,
kivetítve a mindenség ernyőjére” (Ottlik). Éppen ezért is lehetetlen
megragadni, pontosan felidézni az eseményeket, az összefüggéseket,
kimondani a kimondhatatlan dolgokat: hogyan jutottak el egész létüket
meghatározó életfelfogásuk kialakulásáig.