A Diótörő olyan, szinte mindenki által ismert „örökzöld” balett, amely karácsonykor a szeretet ünnepét varázsolja a színházakba és melegséggel tölti el az emberek szívét, lelkét.
Valamennyi korosztályt megszólító, nagyívű táncszínházi műről van szó, amely egyfajta „családi balettnek” tekinthető.
A Diótörő története – a balett klasszikus verziójától eltérő módon – nem nagypolgári, hanem kispolgári családi körben játszódik, és a hétköznapok szürke, gyakorta monoton és olykor szeretetről megfeledkező világát szeretettel átszőtt humorral fűszerezve állítja szembe az ünnepnap színekben gazdag varázsvilágával. Ez a szándék éppúgy megmutatkozik a balett egymással szembeállított színpadképeinek, illetve jeleneteinek kontrasztjaiban, mint a koreográfiában.
Karácsony ünnepe többek között arra is emlékeztet bennünket, hogy ha szeretet lakozik a szívünkben, akkor életünk bármely napját ünnepként élhetjük meg, és „hétköznapi csodák” történhetnek meg velünk. A Diótörő története azt a gazdag, gyermeki képzeletvilágot jelképezi, amely a fantázia gazdag színpalettájáról, szeretetből szőtt ecsettel képes újra színessé festeni a felnőttek világának hétköznapok által elkoptatott és elszürkült festővásznát.
A Székesfehérvári Balett Színház Diótörő című nagybalettje Csajkovszkij varázslatos zenei világát teszi láthatóvá a koreográfia által „megrajzolt” táncok, valamint azok táncművészeink által történő interpretálása révén.
