„Ijesztő, hogy a Nyolcvan vödör levegő színdarab témája egy aktuális, élő dolog” – vélekedett Módri Györgyi az új kamara előadásról
2022. szeptember 23.
„Mindenki fél valamitől vagy valakitől. Falakat építünk magunk köré és hisszük, hogy megvéd. Megvéd, de bezár...” - olvashatjuk a Nyolcvan vödör levegő tragikomédia leírásában. Módri Györgyi színművésznővel, a darab egyik főszereplőjével beszélgettünk az új kamara előadás kapcsán magáról a műről, a háttérben meghúzódó cselekményekről, gondolatokról és a színésznő saját érzéseiről, melyek szorosan kapcsolódnak a színdarabhoz. Lezsák Sándor darabját október 8-tól láthatják a Latinovits-Bujtor Játékszínben, Oberfrank Pál Jászai Marid-díjas, Érdemes művész rendezésében.
„Ijesztő, hogy a Nyolcvan vödör levegő színdarab témája egy aktuális, élő dolog” – vélekedett Módri Györgyi az új kamara előadásról
Pontosan mi az, ami kezdődik a színdarabban, mitől fél az idős házaspár?
A darabban a férj az, aki a lehetséges atomtámadástól fél. Én, a feleség inkább a férjemtől félek, mert én szabadulnék ettől a rögeszméjétől. Ugyanakkor természetesen ott maradok vele, mellette, nem hagyhatom ott egyedül, támogatom a bunker megtervezésében és a bunkerlétben, de ettől függetlenül ez senkinek sem jó. A férjnek sem, hiszen csak élni szeretnénk az életünket, dolgozni, normális életet élni. Mi egy olyan idősebb házaspár vagyunk, akik túlélték a második világháborút, a kitelepítést, 56-ot, szóval már nagyon sok mindent, így igyekszünk ebben a helyzetben is a túlélésre törekedni.

Módri Györgyi színésznő mitől fél a mai világban?
Például érdekes, de az öregségtől nem félek, viszont rettegek ettől a helyzettől, amiben élünk most! Nem is annyira magam miatt; van egy kilenc éves keresztfiam, inkább ő miatta izgulok a jövőt illetően. A betegségektől is félek. Maga ez az egész pandémia helyzet is olyan volt, amit nehezen éltünk meg, voltak pillanatok, amikor nagyon lent voltunk lelkileg. Én már gyermekként is féltem a járványoktól, de szerencsére itt vagyunk, túléltük!

Neked, mint nagybetűs NŐNEK, társnak, mi a szereped a férjed mellett a színpadon?
Tulajdonképpen, a darabból is kiderül, hogy maga a bunker ötlete nem a nőé, de ugyanúgy segített, ásott, bevásárolt, kivette a részét az egészből. Emellett próbálja megérteni a férje mániáját, segítségére szolgál, hogy sok évet leéltek együtt és így nagyon erős a kötelék, a szeretet közöttük.

Mi az, amiben ez a kedves pár hisz? Ami erőt ad számukra a túléléshez?
Igazából magában a túlélésben hisznek. A férj abban hisz, hogy túl tudjuk élni ezt az egészet, mert ez neki tényleg egy erős rögeszméje. Amikor bejutunk abba a bizonyos bunkerbe és nem tudunk kijutni, akkor neki lesz egy olyan belső diadala, hogy beteljesedett az elképzelése. Én, mint a feleség, a normális életet szeretném hinni, élni, a gyermekeinkkel lenni, munkálkodni a kertben, az állatokat gondozni, a megszokott dolgainkat tenni. Én abban hiszek, hogy ez visszatérhet az életünkbe még egyszer.

Hogyan jelenik meg a bunker a színpadon?
Igyekszünk megjeleníteni sok felhalmozott élelmiszerrel például. Az én feladatom feleségként a bevásárlás, a cserekereskedelem, mint például két liter pálinkáért egy gázálarc. A bunkert nem csak magunknak készítjük eredendően, hanem a gyermekeink, unokáink számára is egy esetleges atomtámadás és sugárzásveszély esetére.

Mennyire vonatkoztatható az előadás témája a mai világra, a mai valóságra?
Ugyan a mai idős emberek sok mindent megéltek, átéltek, azért az elmúlt évek nagy és olykor rémisztő változásai hatással vannak rájuk is. Az nagyon ijesztő, hogy a színdarab aktualitása, élő dolog. Nem csak a nyugdíjasokra, a szépkorúakra vonatkoztatható ez, de a fiatalokra is, hiszen a mai világunkban jelenlévő félelem érzet, a társadalom minden tagját érintheti. Többen is rákerestünk az interneten és a bunkerek, pánik szobák, efféle helyiségek ma már létező helyek. Biztosan sok ember készül a váratlanra, arra, amiről nem tudjuk mikor következik be, de remélni tudjuk csak, hogy semmikor sem.

Kinek, kiknek ajánljátok a színdarabot?
Mindenkinek! Az aktualitása miatt ajánlom mindenkinek, mert mindenki haza tud valamit vinni belőle.