Élni és kitartani minden körülményben: ezt jelenti a LéviStory Anya szerepe Szulák Andreának és Módri Györgyinek!
2022. szeptember 16.
A szeptember 30-án bemutatásra kerülő LéviStory egyik fő karaktere Levi Strauss édesanyja, Rebeka, melyet kettős szereposztásban Szulák Andrea és Módri Györgyi alakít. A művésznők meséltek a darabról, érzéseikről és a szerepükről, mely egy aggódó, de nagyon erős karakterként jelenik meg a színpadon.
Élni és kitartani minden körülményben: ezt jelenti a LéviStory Anya szerepe Szulák Andreának és Módri Györgyinek!
„Nekem nincs gyermekem, de hozzátartozik az élethez, hogy ahogy haladunk előre a korban, egyre több édesanya szerep talál meg. Van nekem egy keresztkisfiam, akivel nagyon közeli, szoros a kapcsolatunk, olyan mintha a gyermekem lenne, így bizony át tudom érezni azt az aggódást, melyet egy anya tud érezni. Én azelőtt nem is tudtam elképzelni milyen is ez pontosan, nem volt ilyen az életemben, de amióta ő megszületett szeretve tudok már aggódni érte.” - mesélte Módri Györgyi. Szulák Andrea elmondta, édesanya szerepet már jóval a kislánya születése előtt is rábíztak és nem érezte akkor sem testidegennek a feladatot, kifejezetten örül az anya szerepeknek azóta is.

„Én azt gondolom, hogy ezen a bolygon kevés ember mondhatja azt, hogy nincs köze a farmerhoz. Én magam is szeretem őket, vannak farmer öltözeteim, jól bele tudom illeszteni a ruhatáramba. A mai divattervezők már megfűszerezik például egy magassarkúval, így alkalmi viseletként is hordható.” – mondta el Szulák Andrea, hogy számára mit jelent a hétköznapi viseletben a darab középpontja, a farmer. Módri Györgyi másféle kapcsolatot ápol a színdarabban felmerülő világhírű ruhadarabbal. „Nadrágot, ezáltal farmert nem nagyon hordok, télen nekem hideg, nyáron pedig meleg. Van azért egy-két rövid farmerom nadrágban is, de például a fehér farmer dzsekim és a kedvenc kantáros farmer szoknyám a ruhatáram szerves részeivé váltak, jó pár farmer egyberuhával együtt.”

Hogy milyen érzés színésznőként egy világsikerről szóló előadásban szerepelni, Módri Györgyi elmondta, a sikerhez hozzá tartozik az az érzés, hogy egy édesanya ebben az esetben nagyon büszke gyermekére, hiszen egy idegen helyen, sok munkával érte el az álmait. Szulák Andrea pedig úgy vélekedik: „A feladataimra úgy tekintek, mint művészi, színészi kihívás. A többi dologra nem fókuszálok annyira, bőven elég a nyomás, amit magamra rakok az ilyen esetekben a sikeresség témakörében. Annak nagyon örülök, hogy ebből a történetből született egy színdarab, melyben csodálatos zenék csendülnek fel. Vélhetően ez a darab több generációnak lesz egy műsorra tűzhető előadás, remélhetőleg minél több színházban, hiszen nagyon sokrétű előadás, megjelenik benne a karrier, a szerelem és az emberi tragédia is.”

A darabban kiemelt téma az újrakezdés, egy új élet megteremtése egy új, ismeretlen helyen. A művésznők arról is beszéltek, hogyan élték meg ezeket a jeleneteket, és hogy szerintük hogyan lehet az otthonunktól távol új életet kezdeni és érvényesülni. „Évekig éltem külföldön, de nem elhagytam a hazámat, hanem külszolgálatosként dolgoztam kint. Szerintem nagyon nehéz ez az út. Az, aki magyar ember és itthon alakultak ki a gyökerei, ő nem hiszem, hogy igazán el tud szakadni a hazájától. Nemrég jártam Amerikában, van, aki ötven-hatvan éve él kint és mégsem tud, sőt nem is akar elszakadni a hazájától! Szerintem a magyar gyökerek nagyon erős gyökerek, a magyarság az egy genetikus kód.” – vélekedett Szulák Andrea. Módri Györgyit elmondása szerint, leginkább ez a momentum fogta meg a darab történetén belül. „Az otthon elhagyása, a kirekesztés, az, hogy el kell menni egy olyan helyre, ami idegen és ott újra érvényesülni kell, ez az, ami a leginkább megérintett engem. Én a Dél-Szláv háború idején kerültem ide, nekem is el kellett hagyni a szülőotthonomat, ugyan harminc évvel ezelőtt, de én már itt érzem otthon magamat. Ami még nagyon megérint engem, az a keménység, ahogy ez az anya „fellép” ezen az idegen helyen, az erő és kitartás benne, hogy az új helyen is élni kell, meg kell találni a lehetőségeket.”