Egy királylány, aki a színpadon nő fel: Szederjesi Teodóra mesélt A holdbeli csónakos darabról!
2022. szeptember 12.
Pávaszem királylányt alakító, Szederjesi Teodórát kérdeztük a szeptember 25-én 15 órakor bemutatásra kerülő A holdbeli csónakos előadásról. Az ifjú színésznő többek között azt is elárulta, hogy milyen újraélni a felnőtté válást és hogy éli meg a gyermek darabban való munkát.
Egy királylány, aki a színpadon nő fel: Szederjesi Teodóra mesélt A holdbeli csónakos darabról!
A karaktered Pávaszem nagyon nagy utat jár be az előadás folyamán. Hogyan tudod újra élni a nővé válás érdekes lépéseit?
Ez azért nagyon nehéz feladat, mert a dalok alatt meg-megcsillan a nőiesség már, annak ellenére, hogy ifjú kislányt játszom a darab elején. Folyamatos váltakoztatás jelenik meg az érettség és a gyermeki én között a színdarabban. Az érettség inkább a dalok során, az összes prózai rész pedig a gyermekibb.

Nagyon sok olyan tulajdonságát fedezem fel a karakternek, ami nagyon kislányos, akár infantilisnek is mondható, de az én életemben is előjön, a személyiségemben például egy-egy kisebb „hisztiben”, vagy a szerelemre való reakciókban.

Az mindenképp nehéz, hogy egy ilyen fajta őszinte váltakozásban megtaláljam az egyensúlyt és az előadás végére érett, szerelmes nővé váljak.

Milyen érzés újra gyermekként, gyermekeknek is szóló előadásban királylánnyá változni?
Én nagyon élvezem! Ez egy nagyon izgalmas színészi feladat, színdarab számomra, kihozza belőlem a gyermeki ént teljes mértékben. Ez az a fiatal színjátszás - ha a rendező is engedi -, hogy el lehet a gátlásokat, a kötöttségeket engedni és jó „vastagon” csinálni a szerep adta lehetőségeket. Játszottam már musicalban és kimondottan élveztem, hogy hangosnak lehet lenni, kiabálni, hisztizni, nagy gesztusokat csinálni. Szüleim elmondása szerint, nem voltam egy hisztis kislány, ennek ellenére úgy gondolom, mindenkiben van egy ilyen oldal és ebben a színdarabban a színpadon ezt ki is lehet élni.

Én azt szeretném, hogy élményt okozzon a fiataloknak is az előadás és valami olyasmivel menjenek haza a gyerekek, amit szívesen lerajzolnak például az anyukájuknak szép emlékként.

Számodra mi a színdarab tanulsága?
Mindenképp a szeretethez kapcsolódik a tanulság. Egy mondatban: az embernek nagyon nyitott szemmel kell járnia a világban már egészen fiatalon ahhoz, hogy az igaz szeretetet megtalálja, meglássa! Nagyon érdekes, hogy bár gyerek mese, de sokszor azon kapom magam, hogy a korábbi kapcsolataim, szerelmeim jutnak eszembe és arra eszmélek, hogy mennyire nem láttam a dolgokat, vagy pont mást láttam bele a dolgokba. A színdarabban is erről van szó, hogy a lány beleszeret egy „lehetetlenbe” - ezt jól ismerjük mi is a való életben -, egészen addig, amíg meglátjuk ki is, akibe igazán érdemes reményt, erőt fektetni.

Nagyon kíváncsian várom, hogy a gyerekek mit fognak leszűrni a tanulságból. Interaktív mondókás résszel is készülök az ifjú közönség számára, mely nagy izgalommal tölt el. A fiatal néző igazán őszinte hallgatóság. A gyerekeknek inkább a látvány lesz a hangsúlyos, mint a korona, kard, határig vitt karakterek, jelmezek és persze a zene. Emellett azon vagyunk, hogy a szerelmi szál majd a gyerekek számára is derüljön ki a színpadra lépés után. A szerelmet is meg fogják majd érteni.