„Együtt kell lélegezni a színészek állapotával…”
2021. október 10.
Június végén két újabb Örökös taggal bővült Színházunk Társulata. Örömmel köszöntjük Örökös tagjaink között Völgyesi Gyöngyit, aki korrepetitorként 32 évet töltött a Veszprémi Petőfi Színházban. A vele való beszélgetés során örömmel mesélt a Rátonyi Róberttel való közös munkákról, és arról, hogy egy helyettesítésnek köszönhetően miként ragadt a színház varázslatos világában.
„Együtt kell lélegezni a színészek állapotával…”
Milyen érzésekkel fogadta a Veszprémi Petőfi Színház Örökös tagságát?
Nagyon meglepődtem. Hálásan köszönöm Oberfrank Pál igazgató úrnak és Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes-kreatív menedzsernek, hogy rám is gondoltak. Az Örökös tagság nagy elismerése a Veszprémi Petőfi Színházban eltöltött 32 évnyi munkámnak.

Mi alapján választotta ezt a hivatást, mi adott erőt, hogy ennyi éven át művelni tudja?
Zongoratanárként kezdtem és ezzel együtt párhuzamosan a szimfonikus zenekarban doboltam, majd harmadikként becsatlakozott a Színház is. Egyszerre már nem bírtam, így először a zeneiskolai tanárságot adtam fel. Később megszűnt a zenekar, megmaradt tehát a Színház, de örülök, hogy végül így történt.

A korrepetitorság egy igazi hivatás, pláne ha Színházban dolgozik az ember. Ez pszichológiai, pedagógiai, művészi és zenei munka egyben. Együtt kell lélegezni a színészek állapotával, érzéseikkel, érzékenységükkel. A zenei dolgok betanításán kívül ösztönözni kell a művészi, bensőséges előadásmódot, csak a zenével. A sokféle zenei eszköz segíti a művészeket, hogy érzelmeket tudjanak közvetíteni. Hiába a fantasztikus hang, ha a szemek üresek. Nagyon fontos a szöveg érthetősége is. Ahol a szövegnek vége van, ott kezdődik az ének, a zene. Én ezt mindig is vallottam és vallom a mai napig is.

Milyen úton-módon érkezett a Veszprémi Petőfi Színházba?
Még a zeneiskolában tanítottam, amikor az egyik lebetegedett kollégámat kellett helyettesíteni a Színházban. Úgy alakult, hogy 32 évig ott ragadtam. Először csak segítettem, majd kérték, hogy maradjak. Szépen lassan jöttek a feladatok; korrepetitorként kezdtem, aztán létrejött egy kis zenekar, amellyel kísértem az előadásokat, idővel pedig hangszereltem is. Nagyon szerettem csinálni és úgy érzem, engem is szerettek. Mindenkiből kihoztam a maximumot, tudták, hogy értük dolgozok, nem pedig ellenük.

Van olyan emléke, élménye amit kiemelne a Színházban töltött évtizedekből?
Rengeteg szép élményem van. Minden évben volt három zenés darab, viszont bukásra egyáltalán nem emlékszem. Nagyon szerettem azon rendezőkkel együtt dolgozni, akik munkatársként tekintettek rám, a zenét pedig sokra tartották, nem pedig szükséges rossznak.

Rendkívül élvezetes volt Rátonyi Róberttel közösen alkotni, akitől rengeteget tanultam, az operett műfaj csínját-bínját elsajátíthattam.

Mit üzenne a jelenleg Színházban dolgozó korrepetitoroknak, munkatársaknak?
A színház egy külön világ… Itt mindenkinek a munkájára borzasztó nagy szükség van, mégis a tejfölt a színész viszi el, de a háttérdolgozók munkája ugyanolyan fontos. Ezzel kapcsolatban nagyon jó a helyzet a Veszprémi Petőfi Színházban, mert a jelenlegi vezetés a háttérdolgozókra is kiemelten figyel ezt tükrözi a Petőfi Szalon is, ahol Ők mutatkozhatnak be szakmáról-szakmára.
Mai műsor
19:00 EMLÉKSZILÁNKOK Kerényi Imre Kult-Magtár (Balatonalmádi)
Műsornaptár
×
Mai műsor
19:00 EMLÉKSZILÁNKOK Kerényi Imre Kult-Magtár (Balatonalmádi)