Joós László 70 éves!
2014. április 19.
Joós László Jászai Mari-díjas színművész, a Veszprémi Petőfi Színház Örökös tagja április 20-án lesz 70 éves. Az egész társulat és a színházszerető nézők nevében boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk neki! A népszerű színészt otthonában Oberfrank Pál a teátrum igazgatója tortával köszöntötte.
Joós László 70 éves!
Nem büfészínész

Amikor látom, ahogy egy stroke után sétál a veszprémi Kossuth utcán a kutyájával lassan, kicsit bizonytalanul, érzem azt, miként sugározza egy város színháztörténelmét. Kicsit kérgesesen hordozta tenyerén őt a színház, akadtak remek, szárnyaló és csendesebb művészi művészi időszakai is. Egyszer mondta, annak legalább örül, hogy fiatalon volt jó tíz éve.
Joós László Jászai Mari-díjas színművész, Örökös tagja a Veszprémi Petőfi Színháznak. Pályafutása alatt három helyen játszott: Veszprémben 1967 és 1977 között, a Radnóti Színpadon – 1977-től 1979-ig – és Kecskeméten egy évadot 1980-ban. Aztán visszatért a Petőfi Színházba és itt is maradt.
Jó vele találkozni. Pontosan fogalmaz, szerény, csendes, visszafogott, nem értékeli túl magát, a helyzetét. Régebben megbeszéltük, belőle mindig is hiányzott a nárcisztikusság, a magamutogatási vágy, talán ezért sem futott be olyan kirobbanó pályát, amelyre képességei feljogosították volna.
Joós László igazi veszprémi színész. Ő a miénk. Bármikor képes újrarajzolni az életet. Racionalizmusa, józan ítélőképessége, elemző alkata példája annak, hogy a művészet teremtő energiája közben is minden fogaskeréknek a helyén kell lennie. A gondolatokban, a lélekben és a testben egyaránt.
Talán ezért is van tehetsége a kézügyességet, technikai, műszaki tudást igénylő foglalkozásokhoz is. Úgy gondolja, a színészetet is csak precízen, pontosan lehet űzni. Egy szerep megformálásához az ember bejárja a maga lelki útját, ám amikor azt a közönség elé viszi, ott minden mozdulatnak, szónak, levegővételnek a helyén kell lennie.
Az, hogy milyen úton jut el odáig egy színész, amíg a benne rejlő jóból vagy rosszból a nézők elé kiteheti az aktuális szerep igazságait vagy igazságtalanságait, az már egyéni alkotói sorslibikóka. Vagy hullámvasút.
A siker pedig nem csak tapsban mérhető. Hanem hitelességben.
Joós László hiteles veszprémi színész. Sok emlékezetes alakítással vívta ki ezt. Méltósággal viseli a kort. Bölcsen, nyugodtan baktat a kutyája után az utcán, sokan köszöntik, üdvözlik. Szeretik, tisztelik a városban. Léptei nyomán pereg a művészi idő. Nőnek a fák körülötte, nyarak, telek múlnak.
A bakonyi szélben felveszi jellegzetes sapkáját, a mosolya pedig felszívódik, beépül az arcokba, emlékekbe, falakba.
MegJ(o)ósolhatatlan, kiben milyen nyomokat hagy.
Kimerevített színészi pecsét ez.
Az élet díszleteiben.

" Nem vagyok büfészínész. A színpadon voltam színész, nem a társalgóban. Nincsenek birtokomban az önnépszerűsítés eszközei, nem bírok jópofákat mondani az öltözőben, feltűnösködni a közértben. Mondtam is a lányomnak, ez a könyöklés helye, itt gyakran olyan emberek remélhetnek sikert, akiktől nem idegen, hogy előtérbe helyezzék magukat.
Amikor adtak feladatot, mindig az érdekelt, mire tudok vele jutni. Ha az ember kézbe vesz egy szerepet, akkor annak kell megfelelnie. Az első veszprémi tíz évemben megkaptam a megbecsülést, aztán a későbbiekben ez leépült. Akkoriban fiatal, hős alkat voltam, szüksége volt a színháznak ilyen színészre. Aztán ez a korszakom véget ért és így is vették tudomásul. Perlaki Robi mondta erre: "Neked legalább volt tíz jó éved, másnak az sincs."
Soha nem talpaltam szerepért és ezt ma már bánom. Furcsa lesz, amit most mesélek. Annak idején mi itt Veszprémben Végvári Tomi címszereplésével játszottuk a Hamletet. Én is benne voltam Láertészként, mégis úgy éreztem, jobb lettem volna nála, ami ma felségsértésként hangozhat. A főiskola alatt vagy negyvenszer láttam Gábor Miklós nagy Hamlet alakítását, a nézőtéri felügyelők már előre köszöntek a színházban. Nagyon felkészültem erre a szerepre, lehet, hogy Gábor Miklós utánzásával, színészi eszközeinek az átvételével, de úgy éreztem, kész vagyok rá. Pár év eltelt a veszprémi bemutató után, kérdeztem is Pethes Gyurinak: nem kellene nekünk ezt megpróbálni? Ő csak annyit mondott, sok mindent kellene még megpróbálni."
(részlet a Vastaps című könyvből, a szerző Varga Róbert)

Joós László vall a pályafutásáról a Vastaps műsorban nagy idők nagy színházi tanújaként:
Mai műsor
10:00 Spenót Panna Nagyszínház
15:00 Spenót Panna Nagyszínház
17:00 PETŐFI SZALON - Ügyelők Előcsarnok
19:00 Tortúra Latinovits-Bujtor Játékszín
Műsornaptár
×
Mai műsor
10:00 Spenót Panna Nagyszínház
15:00 Spenót Panna Nagyszínház
17:00 PETŐFI SZALON - Ügyelők Előcsarnok
19:00 Tortúra Latinovits-Bujtor Játékszín
Színház TV