Shakespeare bemutatóra készül a Veszprémi Petőfi Színház
2017. február 27.
William Shakespeare, Sok hűhó semmiért című vígjátékát próbálja a Veszprémi Petőfi Színház társulata. Beszélgetés Lendvai Zoltán rendezővel.
Shakespeare bemutatóra készül a Veszprémi Petőfi Színház
- Az emberekben él egy kép Shakespeare darabjairól. Milyen lesz a mostani megközelítés? Mennyiben lesz más, mit mond majd a mai közönségnek?
- Shakespeare darabjairól igen sokféle kép él az emberekben. Mást gondolnak róla Európában, mást Japánban, mást a fiatalok és mást az idősebbek, mást a színházértők és mást a Shakespeare-t csak valami unalmas iskolai olvasmányként kezelők, megint mást a kultúrsznobok. Egyesek szerint, “ő egymaga a teremtés fele”, mások szerint vérbeli kortárs szerző. Ha a kérdés első fele arra vonatkozott, hogy sokan még ma is valami ”érinthetetlen, harisnyás, ős-klasszikusként” kezelik, nos, ilyennel is találkozni, szerencsére egyre ritkábban.
A maga korában Shakespeare nem a “legnagyobb élő klasszikus” volt, hanem maga az Élet. A rádió, és a Tv, a Költészet, az ismeretterjesztés, a kabaré, a történelemkönyv és a pletykarovat. Estéről estére meg kellett tölteni egy színházat, ahol az emberek jó része állva nézte az előadásokat. Amik ráadásul nem is voltak túl rövidek! Gondoljon csak bele, mennyire szórakoztatónak, izgalmasnak, viccesnek, megrázónak kell lennie egy előadásnak, hogy ez kibírható legyen. A közönség összetétele is nagyon vegyes volt, csakúgy mint ma, a darabok mégis mindenféle ember szívéhez intellektusához utat tudtak találni. Semmi sem áll távolabb Shakespeare-től, mint a klasszikus irodalmi máz, és a sznobéria. A színészek a színpadon, és a nézők a nézőtéren gyakorlatilag ugyanabban a ruhában voltak. Egy-egy jelzés utalt csak a korra, vagy, hogy hol-mikor játszódik a cselekmény. Ugyanazok voltak fent, mint lent. A világ kerek volt.
Ennek szellemében szerettük volna a darab világát maivá tenni. Ne azt érezzék a nézők, hogy ez egy régi történet, amihez valamilyen szokatlan formában kell viszonyulni. Nagyjából az 50-es évek viseletei jelennek majd meg, ami egy elég karakteres kor volt, de nincs nagyon távol tőlünk, a világa pedig, díszletében és jelmezeiben is felismerhető a mai ember számára.
Nem “mást” szeretnénk csinálni Shakespeare-ből, hanem olyan előadást, ami hasonlóan közel van a nézőihez.
A “Sok hűhó” nagyon vidám darabnak indul, aztán egy pillanatra felsejlik benne, hogy ebből egy egészen komoly és tragikus dolog is lehet. Ahogy az életben is: éljük a mindennapjainkat és egyszer csak egy pletykától, rosszindulattól, idétlen vicctől majdnem tönkremegy minden. Aztán - Shakespeare-nél legalább is - tisztázódik minden. Persze azok a szereplők, akikkel ez megtörtént, már nem lehetnek ugyanazok a darab végén, mint az elején.
- Milyen következtetésre jut az előadás a házasság témájában, hiszen ez is az egyik központi mondanivalója a darabnak?
- A téma talán inkább a férfiak és nők közötti viszony bonyolultsága, de a házassághoz, mint vágyott, vagy épp rettegett valamihez való viszonyunk is szerepet kap benne. Feladja e az ember az önállóságát, rá meri-e bízni az életét valaki másra….ez szintén egy kapcsolódási pont a közönséghez, hiszen erről legtöbbünknek igen személyes tapasztalatai vannak. A nézők emiatt is könnyen azonosulhatnak a darabbéli nőkkel és férfiakkal.
- Milyen a közös munka a veszprémi színészekkel?
- Nagyon örülök a társulattal való újbóli találkozásnak, hiszen a diplomarendezésem is itt történt, és azt követően is többször dolgoztam itt. Van akivel először találkozom, de úgy érzem, hogy nagyon jó kis csapat kovácsolódik. Külön öröm számomra, hogy Borbiczki Ferenc is részt vesz a produkcióban, hiszen őt a veszprémi közönség is jól ismerheti már a korábbi évekből. Ő egy olyan vendég, aki tulajdonképpen hazajön.
Mai műsor
19:00 A gondnok Latinovits-Bujtor Játékszín
Műsornaptár
×
Mai műsor
19:00 A gondnok Latinovits-Bujtor Játékszín
Színház TV